Első okleveles említése 1283-ból Batur néven ismeretes. Királyi várbirtok volt, majd püspöki. 1326-tól a Bátori családé, 1479-ben egri káptalani, és világi tulajdon. 1486 körül az egri püspöki szarvaskői váruradalomhoz tartozott. A XVI. században Alsó-és Felsőbátor nemesek birtoka volt, majd ez utóbbi 1552-ben elnéptelenedett. A XVII. században kisbátor köznemesi birtok, Nagybátor nagyobbrészt az egri káptalané volt. 1688 és 1701 között Nagybátor ismét néptelenné vált. A XVIII-XX. században a község szintén részben egyházi, részben világi tulajdonba tartozott.

Bátor mai gazdasági helyzetére, és erejére jellemző, hogy a kedvező földrajzi adottságainak és a teljes körűen kiépített infrastruktúrának köszönhetően a látványosan beindult a település fejlődése:

• egy-egy régi házat igényesen felújítottak,
• a helyiek illetve a visszatelepülők több új házat építettek,
• a közszolgáltatások, intézmények kulturált körülmények között működnek,
• a magán- és az önkormányzati fejlesztések összehangolt munkájának eredményeként javul a falukép, egyre igényesebb a falu arculata,

melynek hatásaként folyamatosan növekszik az érdeklődés a még szabad ingatlanok, telkek iránt.